Na talán végre rászánom magam a billentyűk olyan sorrendben történő nyomogatására, hogy a végén ebből egy blog post legyen. Főleg, hogy ha a kis izé postot nem számolom, akkor több, mint egy hónapja nem írtam. Pár dolgot összegyűjtöttem fejben, hogy na majd erről is írok, ha végre írok, de persze ezek már kikerültek az átmeneti tárolóból, marad a szokásos improvizáció.

Valahol ott hagytam abba, hogy indult a kezelés, az persze csak utána derült ki, hogy mégse az, amiről írtam. Az egy napos helyett lett egy egy napos, meg utána még 2 vagy 3 nap, már nem emlékszem, de az erősség is ilyen arányban áll, a beharangozott 7-10 napos bentlét helyett már több, mint egy hónapja benn vagyok és még nem tiszta a vége a körnek. Szokásos láz  volt egy ideig, hányás csak kétszer egymás után közvetlen, ugyanattól a kajától, szóval külön ügy :) A fő problémát a korábbról visszatérő versenyző okozza, ezúttal nem az ARANYÉRemért megy a küzdelem, de a közelben GÁTfutást azért rendeznek. Ennek köszönhetően sikerült legalább 2 hetet úgy ágyban tölteni, hogy eközben az egyik oldalról a másikra forduláskor a külvilág felé jelezhessem, hogy ez nekem nem jó. Ülni végképp nem, ez mondjuk még azóta is így van. Viszont ha valami üvegablakos WC lenne itt,  akkor az egybegyűltek tisztán olvashatták volna eltorzult arcomról az Éj Királynő áriáját, míg ment a nagy dolog, bár hangot ennek végülis nem adtam, ellenben az előadások számát próbáltam minimalizálni is eközben. Na de félre a WC dolgokkal, mert szar volt. És tényleg. A múltidő talán jelzi, hogy ezen mozzanatokat már csak a krónikások jegyzik, bár a helyzet továbbra se rendezett odalenn (miért odalenn, ha félúton van? a talp az odalenn, na mindegy), de legalább az osztályos nővérek és orvosok többsége részletes térképpel szolgálhatna a farpofáim között húzódó katlan felderítéséhez, de félek erről egy újabb blogot kell indítanom, azthiszem a kórházon kívül ez kevésbé érdekes a civilek számára. No nem mintha idejárnának az itt dolgozók, hogy had nézzenek rá megint. Na lapozzunk, vagy görgessünk, amit kell.

Volt Hálaadás, mint írtam, de sajnos kimaradt részemről, mert még továbbra sincsenek rendben a sejtek meg a vérkép (trombocita új rekord ma: 2), na meg ülni se tudtam volna. Ehelyett viszont telefonon hallgattam  kicsit a beszélgetéseket, az azért kellemes színfoltja volt az itt töltött, izgalomban nem mentes (Este Barátok közt? Persze :-/ ) napoknak. A napokban fizetett az OEP, valami zavar lehet a rendszerükben, szerintem még nem volt időszerű, hogy a június hónap óta esedékes kvázi fizetésemet számomra elérhetővé tegyék. Lehet ide már valami olvasói tesztet kéne beraknom, csak nincs jó nyereményem. Volt közben a nővérem szülinapja is, akit párja társaságában a Maffia nevü társassal alaposan helyben hagytam, így ajándékként ezt tudtam felmutatni, bár vigaszdíjként kért egy animgifet, meglátom mit tehetek az ügy érdekében. De lehet azért nem az életkorához illőt keresek (harmadik iksz ugye XXX, ami a neten...).

Donor helyzet tulajdonképpen nem változott (a post címe hokis körökben még menőbb szóvicc is lehetne), vagyis van némi infónk, de konkrét ember egyelőre nincs. Kezelés továbbmenetele pedig úgy néz ki, hogy most fel kéne tornászni a vérképet használhatóra, rendbekapni a nem jó részeket, aztán némi otthonlét (remélhetőleg legalább januárig) után újabb kör, ezúttal az azóta már megérkezett speckóbb cuccal, ami végülis nem tudom mennyire speciális, minden esetre külön rendelték. Most jött el az a rész, mikor gondolkodom, hogy még miket is akartam írni, de nem jut eszembe, ezeket talán update formájában majd közzéteszem, ha mégis lemaradt valami fontos. Az például nem annyira fontos, hogy egy rakás szőr kihullott a testem különböző pontjairól. Lehet erről beszéltek, hogy a kemó fiatalít, ismét pubertáskor. A bőrfej remélem még továbbra is menő itt a IX. kerületben, most nem voltam kinn egy ideje. Azt hiszem értelmes már nem fog eszembe jutni, úgyhogy együnk valamit: