Az egy hét alatt furcsa kapcsolat alakult ki köztem és az ágyam között. Én nyomom őt, ő nyom engem. Sajnos ő többet. Jó magyar EÜ szerint ágyrácsot már mi hoztunk, hogy az azért legyen, a matraccal még küzdelmek vannak. De mivel előre láthatólag leszek még erre egy keveset, talán megér némi befektetést, hogy egy kicsit jobb legyen a pihenés, úgyhogy valamit újítunk ide, persze nem adományként, majd szépen viszem mindig magammal, ha úgy hozza a szükség.
Egyelőre bárhol jobb ülni, feküdni, mint az ágyban, ami azért nem ártana, ha nyújtana pihenést.
Pont írom e sorokat és hoztak egy adag trombocitát, ezek szerint megint lejjebb ment, igaz most nem is nagyon kaptam semmit (szteroidot pl) az elmúlt pár napban, ami feljebb vinné. Ez ilyen romlott kókusztej szerű cucc, sárgás fehéres, kicsit hideg míg csöpög befelé. Valamikor ki kell cseréltetni ezt a tűt is a kézfejemen, már jó ideje benn van, kicsit csíp is mostanában az antibiotikum. Még talán 1-2 nap és újraindul a kemo.
A legtöbbet kommentelők között majd kisorsolunk egy adag Batthyányt, a családi étkeikben kevésbé jártasok kedvéért egyszer talán lesz fényképes post :)
