Hű de rég volt post, most akkor. Letudva a rosszabb napokat, most épp jobban, fehérvérsejtszám növelés közben. Eredetileg 2-szer 4 napos kezelés lett volna, pár nap különbséggel, de az első csöppet legyűrt, így a másodikra nem került sor. Ez elvileg nem annyira jó, hogy ilyen rosszul reagáltam a kezelésre, pedig én csak kipróbáltam mit tud, hogy a következőn átsuhanjak. Na majd bizonyíthatok. Hamarosan vesznek megint csontvelő mintát, hogy mi a helyzet, talán megint hazamehetek 1-2 napra, ha úgy áll a fehérvérsejtszám és aztán vissza és kezelés. Nő a hajam, megint vágni kell.

A vállalkozó:

– Mit veszünk be?
– Stupidlé. Remek ital. De van pumpás változatban is. Azzal itattam át a röplapjaimat.
Ucas a homlokára csapott és hátradőlt a székben. A széknek viszont nem volt támlája. Georges szépen hanyatt zuhant, de közben nem mulasztotta el lábaival felrúgni az asztalt. Az asztalon lévő tárgyak haragos csörömpöléssel távoztak a konyhába.
– Anyuci? Mit csinál a bácsi?
– Biztosan mosogat.
– Aha!