Érdekesen alakult az elmúlt időszak. Egy könnyedebb lábadozásra számítottam a kemó után, hát nem az lett. Egy ideig jobban mentek a dolgok, aztán megintcsak jött a mellékhatás kommandó, ezt végül némi fogproblémával is súlyosbítva (elvileg bölcsességfog mikor máskor érdeklődjön). De ha már így alakult, kaptam olyan bónusz szereket, amik végülis rosszabbnak bizonyultak hatásukat tekintve, mint az eddigigi 3 kemó. A fesztivál szezon hangulatára tekintettel igyekeztem, ha mással nem is, hányással résztvenni az eseményekben, kis hiba, hogy mindezt ágyhoz kötve tettem. A sejtszámok úgy határoztak, a kemó miatt egy ideig nem vesznek részt a gyógyulásomban, ellenben a sejtszám emelkedésével és az idétlen szerek elhagyásával egész jó javulás érhető el. Persze közben ezek a szerek kellettek, tudom én... Az mondjuk jó, hogy a gombaölő hánytat, lázat okoz meg még egy csomó mindent, kinyírja a káliumszintet, amitől ezer éven át folyó kálium infúzióra van szükség. A lázzal is vicces a gombaölő, mert lázas állapotban nem adható, de mivel lázat okoz, egyfolytában meg kell szakítani és lenyomni a lázat. Jó dolog a jégakun fekvés is. Ettől volt, hogy 24 óra alatt le se tudott menni a napi infúzió adag, vicces. Valójában amúgy nem az, 3 hétig csövön lógni, egyszer majd fellépek vele Merlinivel, ő vízben fulladozik majd szokás szerint, én meg ezzel a csöves dologgal. Ezen kívül habzó nyállal van még egy reményteli számom, de ezt még fejlesztem.
Nem akartam nagy rinyablogot, de most ez épp ilyen, de úgy néz ki, egy időre legalábbis megint vége, most küzdök a rövidke hazamenetelért. Muszáj összekapni magam, ugyan kilóra elvileg nem nagyon fogytam, de ez csak a hasam méretének többéves betanítása miatt lehet. Szegény mondjuk sok kaját nem kapott, vagy ha mégis, visszaküldte, ez nem segíti az erőnlétet, ami most kb. nincs. De majd lesz.
