Igen, rég volt már megint bejegyzés. A tapasztalt blogolvasók már megfejthették, kétféle esetben szokott nagy hézag lenni két bejegyzés között, ha nem vagyok jól vagy ha jól vagyok és ezért mást csinálok. Vagy ha nincs kedvem írni, bár ezt nehéz megfigyelni. Jelen esetben a helyzet a következő:

Egy jó ideje itthon vagyok, bár az itthon még nem volt otthon, némi anyósi vendégszeretet után most a feleségem anyósánál töltöm az időt. Miután kiengedtek, jó lassan sikerült legyűrni a lázat, valahogy az egyik napra abbamaradt, jött helyette szédüléses fejfájás. Ez néha még visszajön, de idővel ez is abbamaradt, ám mindig van valami hátráltató tényező, mely csöppet gátol a pihenésben. A testi bajok mellett még program is akad bőven, a múlt héten is 3 nap kellett bemennem a kórházba kontroll címszóval, vagy másik orvosokhoz járok, ha már kinn vagyok alapon, mi lehet jobb. Szóval folyamatosan zajlik az élet, kevés (nekem kevés) pihenővel.

Ezen kívül épp hízókúrát is tartok, jó lenne valamit visszaszedni a következő kezelésig az elvesztegetett 20 kilóból. Ja igen, mert hogy következő kezelés: most úgy néz ki, ugyan eltűntek a rossz sejtek, de ez orvos barátainknál nem jelenti azt, hogy nagy az öröm, fenntartó kezeléseket szükségesnek tartanak, mint ahogy a transzplantációt is, mondván az se 100% , de egy jobb biztosíték arra, hogy a rossz sejtek ne is jöjjenek vissza. Ehhez a donor keresés in progress, erről majd később. Visszamenni talán a 19-e körül, de még kiderül, a szokásos egy hétre előre se tudjuk mi van szindróma tartja magát. Addig is még erősödés, némi hízás (na nem sok azért ugye), de pl. már meg tudok enni egy pizzát vagy meginni fél liter szénsavas üdítőt egyszerre, ami jó dolog, bár egyiket se szabadna igazán.

 Update: majdnem lehagytam az animált gifet a post végéről.