Már vissza is jöttem, no de hogy ne Memento szerű legyen, kezdjük az elején.
Kitaxiztunk a reptérre, itt rögtön álruhába is bújtam (maszk). A nép jól meg is bámult, amit ugyan megszoktam, hogy megnézik daliás testfelépítésem vagy ilyesmi, de azért nem a legjobb ebben a formában. Egy fickó meg is jegyezte mellettem elhaladva a nőjének, hogy "Na már itt is van a sertés influenza", de mivel valami arany színű zakóban volt lila inggel, Rudi Völler hajjal, így ezt a véleményt végülis elengedtem a fülem mellett. Amúgy a megbámuláson kívül egyéb kellemetlenség nem volt ez irányban, a metrón döntött úgy egy fickó Stockholmban, hogy inkább másik ajtón száll fel, de ebben én is egyetértettem vele. A repülőre a protekciónak köszönhetően elsőként szálltunk fel, de amúgy is foglalt helyünk volt a számomra megszokott első sorban. Az út egész tűrhető volt ahhoz képest, hogy nem kedvelem a repülést, a busszal is szépen megérkeztünk Stockholmba, ahol kintlétünk alatt kedves házigazdánk Martha várt ránk. Másnap egy rövid sétát tettünk délelőtt, mely a tökéletes útválasztásomnak hála fél óra helyett 2 órásra nyúlt, így tovább élvezhettük a 7 fokos skandináv levegőt. Ez a séta kicsit soknak bizonyult, mert aztán délután még Stockholmban is mentünk egy keveset, majd következett a meccs. A vonaton leszólított Tod, a néger. A fickó Detroitból jött át 25 éve, eldumálgattunk, jó véleménnyel volt a Detroitról ("You don't live there, you survive"), meg folyton valami rokonsági szálat emlegetett ("You know, brother..."), bár én ezt nem hittem el. Mac-el előbb mentünk a meccsre, hátha van esély valami extra látványra, bemelegítés vagy hasonló, de ezt mások is így gondolták, kivéve a csapatokat, akik 8:30-nál előbb nem mutatkoztak, hiába mentünk mi oda 6-ra. Lassan gyűlt a nép, a végére valami ilyesmi lett, én ott az a kis piros pont...
Elég jó helyünk volt, közvetlen a Wings játékoskijárója felett, kedves kis csapatom ott masírozott ki 2 méterre alattunk. A meccset ugyan nem nyertük meg, de ez mindegy is, azért eléggé jól élvezhető volt.
1 körül már otthon is voltunk. Másnapra megint egy kis séta jutott, majd némi kaja után indulhattunk is haza, szintén egy gyors éjfeles hazaéréssel zártuk a napot, ezúttal már itthon.